Nagy nap a tapló, felfuvalkodott budapesti újságírók életében, amikor a rájuk bízott nyájat felelősen vigyázó, vidéki vezetőkkel beszélhetnek. A békés megyei Sarkad a napokban az egész ország érdeklődésének homlokterébe került, mivel itt  "komoly atrocitások tapasztalhatóak az etnikum részéről", aminek következtében a TESCO áruházlánc helyi kirendeltségének bezárását tervezi.

Az Index színvonalas szakmaiságáról ismert újságírója felhívta az ügyben Tóth Imre sarkadi polgármestert. Tóth a magyar polgármesterek közül is kiemelkedik sokszínűségével. A helyi művelődési ház MSZMP-tag vezetőjeként és tanácselnökként kezdte, majd a rendszerváltás óta folyamatosan ő a település polgármestere. Pályafutása során volt kisgazda és fideszes is. Kiváló kollégánk és a polgármester úr beszélgetését vágatlanul közöljük.

(Helló-belló! Gondoltatok már arra, milyenek lennének ezek a szuper Arczok, ha ma járnának középiskolába? Hát most kiderül, frankón!)

Burány Sándor, az MSZP parlamenti képviselője, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumi államtitkára

Becenév: A lányoknak Sanyi, a fiúknak Sanya vagy Sunyi.
Szubkultúra: Sándor nem olyan őszintén rajongó típus, aki teljes mellszélességgel hajlandó felvállalni bármely szubkultúra külsőségeit és belsőségeit. Két éve még tornacipőt hordott és Avirex-kabátot, de most már észrevette magát
Tanulmányi eredmény: Sándor nem rossz tanuló, ám abban a közepes színvonalú kispesti gimnáziumban, ahol tanul, ez nem igazán nagy teljesítmény. A történelem és a számítástechnika érdekli a legjobban, és testnevelés-órán is az ügyesebbek közé tartozik.
Továbbtanulási esélyek: Sándor műszaki pályán szeretne elhelyezkedni. Autodidakta módon egészen ügyes programozóvá fejlesztette magát, ő az osztály honlapjának a rendszergazdája. Ha a BME nem sikerülne, a Kandóra egészen biztosan bejut.
Csajozás: Sándor alapvetően a dumájával hódít. Az osztály két legjobb csaja is rendszeresen nevet a poénjain, de náluk azért nincs komoly esélye. Másodikban volt az első komoly barátnője, Laura a párhuzamos osztályból, de a lány hét hónap után szakított, és összeállt egy elég rossz hírű sráccal.
Bulik: Sanya és barátai nem különösebben táncoslábúak, inkább a kispesti sörözőket bújják hétvégéken hajnalig. Havonta-kéthavonta felkeresik a Hajógyári sziget szórakoztatókomplexumát is, ám kábítószert nem fogyasztanak.

(A politikusokat néha lelövik. Vagy felrobbantják. Vagy felnégyelik. Sorozatunk ezeket a hősi és kevésbé hősi halottakat ünnepli. Vagy "ünnepli".)

A független Nigéria negyedik elnöke 37. születésnapja előtt államcsíny segítségével jutott hatalomra, 38. születésnapja előtt pedig már halott is volt. Szintén egy államcsíny segítségével.

A hatvanas években Nigéria még nem volt az az olajjal és még több olajjal folyó Kánaán, amivé mára – legalábbis afrikai mércével – vált. Akkor még állandóan napirenden volt az ország kettészakadása északi-déli, muszlim-keresztény és kibogozhatatlan törzsi ellentétek mentén. Az északi, és ahogy neve világosan elárulja, muszlim Mohamed a nigériai hadsereg fiatal tisztje volt, aki csak abban tűnt ki korrupt, vérszomjas, a saját és klánja pecsenyéjét sütögető kollégái közül, hogy különösen vérszomjas volt.

Az 1967 és 1970 között zajló nigériai polgárháborúban (amelyet a déli, függetlenségre vágyó Biafra tartomány után biafrai háborúnak is szokás nevezni, és amelyről Jello Biafra a népszerű punkénekes elnevezte magát) Mohamed északi csapatai élén mindenáron valami nagy harcmezei sikerre vágyott, ám minden próbálkozásából véres fejjel volt kénytelen távozni. Nemzetközi megfigyelők szerint időközben Mohamednek arra azért maradt ideje, hogy a tömeggyilkosságokkal és jogtiprásokkal teli háborúban elkövessen néhány kiemelkedően tömeges gyilkosságot és kiemelkedően jogtalan tiprást.