Ma szavaznak a képviselők a nyugdíjszabályok jelentős szigorításáról és arról, hogyan is nézzen ki az év közepi adóátrendezés - írja az Index. Meg azt is, hogy ez lehet Bajnai Gordon miniszterelnök első komoly összecsapása a szocialista frakcióval. Hogy milyen kemény is lesz a harc, annak illusztrálására - valamint hogy minden kedves olvasónk hörögve, sikoltozva és kínjában vinnyogva fetrenghessen a földön, szeretnénk két parlamenti felszólalást idézni.

Először is Lendvai Ildikót 2002 októberéből:

Egy angol mondást olvastam nemrégiben. Így szól: "Nem olyan gazdag ez az ország, hogy megengedhesse magának a szegénységet." A mondás Angliából származik, de Magyarországra talán még inkább igaz. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy nélkülözni tudjuk azok teljesítményét, akik pénz, iskola vagy munkaalkalom híján, szándékaik ellenére nem tudnak igazán teljesíteni. Az első pár hónapban és a hátralévő években éppen ezen kell, kellett segíteni. Ez az a szál, amely összefűzi a száznapos programokat és későbbi terveinket. Ezért volt a nyugdíjasok 19 ezer forintja, ezért lesz még a ciklus végéig tizenharmadik havi nyugdíj.
 

És Dr. Vidorné Dr. Szabó Györgyit éppen két évvel későbbről:

Tudnám még folytatni, de nem azért mondtam ezt el, hogy verjük a mellünket, és azt mondjuk, hogy no, itt van már a Kánaán, és nem tovább, hanem éppen azt szeretném elmondani, hogy mindezekkel az intézkedésekkel együtt is tudjuk, hogy csak elindultunk egy úton, amely a mélyszegénységből emeli ki az embereket, tovább kell lépnünk, nagyon sokat kell tennünk, és talán másképp is ahhoz, hogy valóban sokak számára meglegyen a jólét.
 

Hát, ennyi. Ahogy Waszlavik úr fogalmazott: jó szerencsét, új magyarország!