Az országnak szüksége van pénzre, adjon kölcsön az IMF.

Az egyszerűnek tűnő helyzet leírására Matolcsy György hétvégi beszédébe több nyelvi leleményt sűrített, mint amennyit a teljes magyar pénzügyi szakma ki tudott volna termelni magából egy közepesen válságsújtotta évben, csak hogy elkerülje azt a kínos kifejezést, hogy így vagy úgy, de hitelre lesz szükségünk.

A szakítós, sőt az IMF-et pocskondiázó dumákra hangolt kommunikáció másfél éve után most hirtelen rengeteg energiába kerül elmagyarázni a hazai közvéleménynek, hogy miért vetett véget a kormány az örökharagnak a Valutaalappal.

Ebben a helyzetben az embereknek nem azt kell tudniuk, hogy tényleg érkezett-e leminősítési értesítés bármelyik nemzetközi intézettől, vagy, hogy az IMF-től mekkora összeg kell a bóvli kategória kivédéséhez, hanem azt, hogy Magyarország éppen megnyert egy csatát, és ezt a világ is elismeri. Az euróval persze vannak bajok, ezért - és innen Matolcsyt idézzük - "pénzügyi védőhálóra", "biztosítékra", "elővigyázatossági megállapodásra" vagy éppen "nem lehívandó hitelkeretre" lesz szükség a magyar gazdaság motorjának felpörgetéséhez.