Most cincogjanak azok a "politológusok", akik a bátorságot hiányolják a magyar politikából. Az előbb hallgattuk meg - egymás után 10-12-szer - a Demokratikus Koalíció nevű Gyurcsány-párt új indulóját, amit, ha nem csal a fülünk, a Pa-Dö-Dő énekel.

A szám üzenete az, hogy a Demokratikus Koalíció követőinek pont olyan, mint egy gátlásos, rejtőzködő homoszexuálisnak. Freddy Mercury látja a lelkemet, hogy mi itt, a Képviselő Funky szerkesztőségének otthont adó felhőkarcolóban sosem gondoltunk ilyesmire. De mit tegyünk, ha a szám zenéje a szó legjobb és legpörgősebb értelmében vett, Army of Lovers-es hangulatú gay diszkó, a szövegében pedig olyan, félreérthetetlen, klasszikus, coming outra felszólító üzenetekkel, hogy

Gyere velünk és légy szabad / Mindig vállald önmagad / Ne hidd el azt, hogy nem lehet / Büszkén éld az életed

vagy hogy

Gyere velünk és légy magad / Nem számít, hogy mit mondanak / Ne szégyelld azt, hogy élvezed! / Csak a tiéd az életed

Sosem gondoltuk volna, hogy a tipikus Demokratikus Koalíció-rajongó egyszerre élvezi és szégyelli a DK-s kötődést. Na és persze nem a szégyenkezős felét nem értettük. Sokszor nevettünk vagy szörnyülködtünk már Gyurcsány Ferencen, de most földig hajtjuk mackóbőr süvegünket, mert nem hittük volna, hogy pont az ő himnusza fogja a magyar politikai és zenei életben szokatlan élességgel megvilágítani azt, hogy milyen elképesztően nehéz lehet a fanatikus gyurcsányisták táborába tartozni. A párt követői között nyilván pont ugyanannyi a homoszexuális, mint más pártok háza táján, de a bátor hasonlat sok mindent megvilágított.

Mi az erős poppillanat, ha nem ez?