- Péterem, kicsit aggaszt engem ez a csehországi történet.
- Miért, mi történt?
- Péter, örülök hogy Magyarországra figyelsz, de azért néha érdemes továbblapozni az újságban. Óriási botrány van Csehországban, a korrupcióellenes rendőrség politikusokat, vállalkozókat, kormánytisztviselőket vett őrizetbe.

- Értem. Kiadunk egy közleményt, hogy nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.
- Lassan a testtel, Péterem, lassan. Nem erre gondolok.
- Akkor mit tehetek?
- Figyelj rám. Ezt az akciót hónapok óta szervezik. Csak hogy értsd: ez olyan, mintha nálunk egyik pillanatról a másikra letartóztatnák a Tónit, a Janit, a Sanyit, meg a katonai hírszerzés vezetőjét, az ő neve most hirtelen nem jut eszembe, és házkutatást tartanának egy nagyon ismert kormányközeli üzletembernél. És most mindenki a kormányfő lemondására vár.
- Hűha. Értem.
- Nem, még mindig nem érted. Az akciót az olmützi ügyészség felügyelte, mert nem bíztak a prágaiakban.
- Hát arról az egyről biztosíthatlak, hogy nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.
- Na, kezdjük érteni egymást. Jól figyelj rám, Péter. A Sanyival már beszéltem, de biztos akarok lenni benne, hogy más irányból sem ér meglepetés. Egészen biztos akarok lenni benne, érted? Egészen.
- Értem. Teljes felelősséggel és bizonyossággal állíthatom, hogy nálunk ilyesmi nem fordulhat elő. Ez egyszerűen kizárt. Nem tudom, mi van a cseheknél, de hidd el, mi nem így működünk. Te lennél az első, akinek szólnék, ha bármi felmerülne.
- Köszönöm Péterem, ennyit szerettem volna csak.