Mindig nagy az öröm, ha nem nekünk kell komcsizni, hanem megteszik helyettünk maguk a komcsik.

A Népszava mai címlapfelületének négyötödét egy hirdetésparódia foglalja el. "A kormány friss, IMF-ügyi kampányát parodizálják" - gondoltam a nagy kékségre nézve, rajta a "NEM" pecséttel. Aztán elolvastam a szövegét és még az én, nyomtatott sajtóban megkeményedett állam is leesett. "Szűz Lendvai Ildikó könnycseppjeire! Ezek azon sírnak, hogy a kormány nem csorgat nekik dellát!"

Aztán elolvastam a harmadik oldalas magyarázatot és a hetedik oldalon található főszerkesztői kifakadást is, és, ha lehet, még jobban elképedtem. A szerencsétleneknek igazából az a bajuk, hogy MÁSODSZOR nem hirdetett náluk a kormány. Egy politikai reklám ugyanis lefutott már a Népszavában a "nem"-es sorozatból, de eredetileg kettőre volt rendelés, és az ügynökség ezt a másodikat mondta vissza. Erre volt a válasz a mai sajátcímlap-hekkelés.

Mi lehet az oka annak, ha egy szerkesztőség szemében az a puszta tény, hogy egy cég vagy egy kormány hirdetést jelentet meg valahol, nem is jelenthet mást, mint hogy az illető cég vagy kormány pénzt csorgat a lapnak. Olyan szempont egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki azért hirdessen egy adott kiadványban, mert az népszerű, - jó , ez velük mondjuk tényleg nem történhet meg -, elér egy bizonyos társadalmi csoportot - akár az ellenzékieket - vagy valami hasonló.

Logikusan átgondolva az ok csak az lehet, hogy náluk sem véletlenül jelenik meg a cikkek egy része.

Ja, és jelentkezzen elektronikus levélben az az olvasó, aki Németh Péter főszerkesztő publicisztikájának befejezését nem úgy érti, hogy a következő választások után, ha a lap meg nem szűnik addig, dőlni fog az állami pénz a Népszavába:

Mindenesetre ugyanott tartunk, mint két nappal ezelőtt: visszaküldött bennünket Orbán a karanténba. Nem mondom, hogy jól érezzük magunkat ott - sőt! -, de akkor sem leszünk hajlandók Békemenetet szervezni, csak azért, hogy döntsék belénk az adóforintokat.
Maradunk egymásnak: Önök, mint olvasók, mi pedig mint lapkészítők. Egymás kezét fogva kell eljutnunk a választásokig.