Szávay István, a Jobbik nemzetpolitikai kabinetjének vezetője nem bírja az italt. Ennek ellenére szokott fogyasztani.
Privát fotói alapján a radikálisok kiskőrösi jelöltje nem az a típusú easygoing egyéniség, mint a párt korábbi szóvivője, Király András, aki csak tanulmányozni indult a különféle nemzetiségű és bőrszínű emberek életét, de a transzvesztiták, homoszexuálisok, heterók és változatos szerek forgataga annyira megragadta, hogy maga is elvegyült a társaságban.
Szávay is szeret ellazulni, és nehezen bír elszakadni a társas eseményektől, de ő leginkább azért, mert az alkoholtól nem tud lábra állni.
Az ifjú történész-politológust, Királyhoz hasonlóan utolérte a korai megdicsőülés végzete. A Jobbik belőle is megpróbált példaképet faragni. A párt honlapja tősgyökeres soltvadkertiként mutatja be, aki „evangélikus parasztcsaládból származik, meghatározó érték számára a magyar föld szeretete, a munka becsülete, a hit megélése és a hagyományok ápolása”.
A jelek szerint azonban néhányan látták azokban a pillanatokban is, amikor rövid időre abba kellett hagynia „a művelt és kulturált ifjúságért, valamint a nemzeti összetartástudat erősítéséért” végzett kitartó és önfeláldozó munkát, és rövid ideig árokparta zuttyanva, vagy különféle székekre dőlve megpihent.
A nemzetpolitikai célkitűzésekre érzéketlen cimborák ezeket a pillanatokat használták ki, hogy virslivel töltött vákuumos pénisznövelőt adjanak a kezébe, cigis dobozokat pakoljanak a fejére, vagy megfaszozzák virslik maradékával.
