Extrém polgármesterek sorozatunkban ma Felföldi Zoltánnal, Lakitelek választott vezetőjével ismerkedünk meg. A CEU-n diplomázott politológus, aki előtte a Közgázon végzett közgazdászként, a Hungaricum cégcsoport tulajdonosaként sikeres vállalkozó és lovas polgárőr. No meg polgármester a Fidesz és a lezsákista MDF, a Nemzeti Fórum képviseletében. De ezzel még nem került volna be a Funkyba. Azzal a friss nyílt levelével viszont, amit Erdő Péter római katolikus bíborosnak, Bölcskei Gusztáv református püspöknek és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspöknek küldött kedden, annál inkább.

Felföldi lelkében attól roppant meg a kopjafa, hogy a történelmi egyházak nem voltak hajlandók a kormány kérésére félreverni a templomi harangokat a hétfői Trianon-emléknapon. Arra hivatkozva, teljes joggal, hogy a harangokat csak liturgikus alkalmakkor szólaltathatják meg.

A fantasztikus levélből többek között kiderül, hogy

- Lakiteleken minden nap harangoznak Trianon emlékére

- a polgármester nem hiszi el, amit a papok mondanak

- a papok jobban tennék, ha úgy harangoznának, mint amikor a honvédek 1940-ben bevonultak Kolozsvárra

- a papok olyanok, mint Gyurcsány Ferenc

- a trianoni harangozás a megölt zsidókért is szól

De nem spoilerezek többet, íme a Levél, ami egycsapásra a magyar extrém politika krémjébe emeli a lakitelki polgármestert.

Főtisztelendő Bíboros Úr!

Bevallom, nem vagyok a különböző egyházak liturgiájában járatos, csupán egy római katolikus hitű,  magyar ember. Emellett egy település polgármestere. Egy olyan településé - Lakiteleké - amelynek polgáraik a tavalyi évben fél árbocra eresztett Országzászlót állítottak, valamint felállították az
Emlékezés Harangját. Az Emlékezés Harangja Lakiteleken minden délután fél öt órakor, a trianoni békediktátum aláírásának időpontjában egy perces harangzúgással emlékeztet bennünket
Magyarország halálára, és egyben hirdeti a feltámadásba vetett reményünket.

Keresztény magyar emberként mély döbbenettel olvastam Magyarország 3 történelmi egyháza - közöttük az én egyházam - vezetőjének levelét, mely szerint nem zúgnak június 4-én a templomi harangok a megemlékezések részeként. Nem tudtam, hogy templomi harangok - ahogyan az a
levélben szerepel - csak „istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak.” Most sem tudom, valóban így van-e ez. Csak azt tudom, hogy nagy veszély idején félreverik a templomi harangokat. És hogy ha kell, ágyút is lehet belőlük önteni. És hogy 1920. június 4-én délelőtt, két órán át zúgtak a harangok a maradék Magyarország teljes területén. És hogy 1940. szeptember ll-én a magyar honvédek a Szent Mihály templom harangjainak zúgása közepette vonultak be Kolozsvárra. És hogy 1990. június 4-én Székelyudvarhely valamennyi magyar templomában 10 percen át zúgtak a harangok a békediktátum aláírásának időpontjában.

A levelet olvasva csak ültem a számítógép monitorja előtt, fél órával a lakiteleki Trianon megemlékezés előtt. Bevallom, elkapott az indulat. Ugyanazt éreztem, mint amikor 2004. december 5. előtt Gyurcsány Ferenc érvelését hallgattam arról, hogy miért kell nemmel szavazni azon a bizonyos népszavazáson. Önmagában logikus, koherens érvelés. Mégis elfogadhatatlan. Ha másért nem, hát azért, mert a trianoni harangok szólnak/szólnának mindazokért, akik élete - közvetlenül, vagy közvetve - a békediktátum következtében tört derékba. A szülőföldjükről elüldözöttekért. A békediktátum következtében kirobbant második világháború áldozataiért. Az elhurcolt zsidókért. A  baltával lefejezett székelyekért. A több tízezer, kiirtott  magyarért. A szintén több tízezer, elhurcolt és elpusztított kárpátaljai magyar  A kitelepített felvidéki magyarokért. A történelmi egyházak tagjaiért. És a magyar történelmi egyházak válasza, mintha csak egy áramszolgáltató, vagy egy telefontársaság hivatalos levelét olvasnánk: „Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni”, „válaszunk elfogadását kérve”, etc.

Bár a Válasz nem nekem szólt, de római katolikus magyarként engem is érintett. És csak azért ragadtam tollat, hogy a legmélyebb tisztelet mellett hangot adjak annak, hogy számomra, mint érintett számára, ez a Válasz nem elfogadható.

A magyar feltámadásba vetett reménnyel és a legmélyebb tisztelettel üdvözli Önöket:

Felföldi Zoltán

Lakitelek polgármestere

Lakitelek, 2012. június 4.