Nem merészkednénk addig, hogy gyorsítéletben mondjuk meg, negyvenszázaléknyi jelöletlen idézet után Semjén Zsolt dolgozata plágium-e, vagy csak hiányzott írógépéről az idézőjel. Mi pozitív módon inkább a tartalomra koncentrálunk, hiszen A new age kihívása és az evangelizáció lehetősége című doktori értekezés nyilván abból végtelen tudástárból merít, amelyben összeérnek a szálak, és már nem az a lényeg, hogy ki mikor írt le mit, hanem mi a közös mű útmutatása számunkra.
Semjén munkájában kíméletlenül rámutat például arra, hogy Mick Jagger maga az ördög. Nem képletesen értve.
Hiba lenne azt gondolni, hogy a fiatal Semjén 1990-ben valamiféle rockzene ellenes hevülettől hajtva tesz ilyen komoly állítást. A későbbi miniszterelnök-helyettes kiegyensúlyozott megközelítését bizonyítja, hogy a tébolyult és ördögi Led Zeppelinről leszögezi: csupán a show miatt olyan sátániak a koncertjeik.
„Méltánytalan lenne azonban a rockzenét, mint rockzenét megbélyegezni. Az okkultisztikus vonások nem okvetlenül jelentenek azonosulást, akárhányszor csak hangulatfestés. Példának okáért a Led Zeppelin, ahol ez mint egy mitológia-teremtési-kísérlet, show, business. Úgy vélem, hogy ahol ez „csak” show, oda nem kell odafesteni az ördögöt.”
Az ifjú Semjént azonban nem téveszti meg a ködgép. Bátran leleplezi, hogy Mick Jagger = ördög.
„Sajnos bőségesen van olyan, ahol festés nélkül is ott van [az ördög]. Szomorú példája ennek a híres, hírhedt Rolling Stones.”
„Pregnánsan fejezi ki ezt a mentalitást egyik világsikert aratott számuk címe is: Sympathy for the Devil.”
Semjén szemérmesen hallgat arról, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott doktorijában erre megállapítására. Csupán Yehudi Menuhin egy visszaemlékezését idézi, amelyben a karmester arról ír, hogy neki a Beatles jobban tetszik, míg a Rolling Stones szerinte csak nagy zajt csap, és az nem is zene.
A Jagger=sátán tétel Semjén Zsolt kutatásának egyik tudományos eredménye, amely mögött nyilvánvalóan évtizedek kutatása húzódik. Hiszen a Sympathy for Devilt az együttes 1968-ban írta, Semjén Zsolt hatéves korában. A tudósnak 22 évnyi munkája fekszik abban, hogy 1990-ben a világ elé tárhatta felfedezését, amelyet aztán a leleplezés súlyának megfelelően doktori fokozattal jutalmaztak.
Semjén doktor munkájának tisztaságát pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kutató jelen megállapításnál forrásmegjelölés is található. „5. Rolling Stones: Sympathy for Devil /Jagger, Richard/ 1968” – olvasható a lap alján, jelezve: az említett számot nem Semjén Zsolt, hanem a Jagger-Richard szerzőpáros írta.
Csak bólogat a poszttraumás szemtanú
Nem budai keresztény középosztálybeli olvasóink kedvéért mondom, hogy Semjén Zsolt ezzel a rocksátánozással a legkevésbé sem számít nemhogy szélsőségenek, de különlegesnek sem a maga köreiben. A nyolcvanas években például abszolúte ez volt a félhivatalos vonal a budapesti piaristáknál. Akik a katolikus szerzetesrendek között inkább laza-világias-liberálisnak számítottak, ha nem is annyira, mint a ferencesek, de a bencésekhez képet a Mikszáth téri rendház maga volt a CBGB klub.
Szóval a piaristáknál visszatérő téma volt, hogy a rockzene sátánista. A fő célpont ismeretlen okból már akkor a Rolling Stones volt, így az atyák biztosították, hogy ha egy együttes van, amit meghallgatunk, akkor az a Stones legyen. De talán még meglepőbb, hogy Belzebub másik lantosa a Beatles volt, akik ellen legalább olyan heves támadásokat intéztek a beatellenes papok.
Az atyák hála istennek nemcsak nemet tudtak mondani, hanem igent is, így kiderült, hogy Isten Cliff Richardot szereti, így a gimnáziumi rokibulikon ez a kilugozott esztrádmajom volt a leggyakrabban játszott rocker. Máig nem egészen értem a vallásos rockandrollcenzúra lényegét, mert a klasszikus szóló előadók mint Little Richard, Jerry Leee Lewis vagy Chuck Berry mehettek, az együttesek viszont nem. Az a dolog túlgondolása lenne, hogy a Stones és a Beatles drogokról is énekelt, a többiek meg csak dugásról, hiszen a szövegeket természetesen senki sem értette, kivéve azt, hogy shake baby shake. Jellemző a szubkultúra szolgalelkűségére, hogy privát bulikon soha senki nem tett volna be Rolling Stonest.
Ja, de az egész sátán-drog-isten-Rolling Stones téma igazából másodvonalbeli téma volt, hiszen az iskolában mindenki kizárólag Sabrináról beszélt a határtalanul nagy csöcsei miatt.
Szily László