Követték a hétfői parlamenti közvetítést? Nem? De az csak megvan, hogy milyen kérdésekkel törték meg a szocialisták Orbán Viktort? Az sincs? Nem csoda, ugyanis a szocialisták a Parlamentben mindent megtesznek azért, hogy Orbán hatalmon maradjon. Bizony.

Ahhoz, hogy ezt a talán nem is olyan meghökkentő állítást kibonthassuk, először érdemes gyorsan átvenni, hogy és mikor is bírható szóra a Parlamentben a miniszterelnök!

Nos, az a helyzet, hogy Orbán Viktort a képviselők csak úgy tudják közvetlenül beszámoltatni, hogy ha úgynevezett azonnali kérdést intéznek hozzá. Ez azt jelenti, hogy a hétfői vitatkozósabb ülésnapon a nyitás előtt egy órával valamelyik frakció benyújt írásban egy kérdést a miniszterelnökhöz. A személyes válaszadást azonban a megkérdezett hivatalos elfoglaltságra hivatkozva egy másik kormánytagra ruházhatja át. De ha a kérdező kitart az eredeti címzett mellett, akkor a harmadik soron következő azonnali kérdések órájában már muszáj válaszolni.

Ennek a parlamenti műfajnak ráadásul megvan az az előnye, hogy nincs beszorítva az egy kérdés – egy válasz sémájába, hanem viszontválaszra és viszont-viszontválaszra is van lehetőség, ami oldja kicsit a politikai lózungokat, fellazítja az előre megírt beszédek sablonjait.

Orbán Viktornak persze rengeteg a hivatalos elfoglaltsága, ezért az azonnali kérdéseket sajnos kénytelen kivétel nélkül mindig a legvégsőkig halogatni. Azaz egy pártnak háromhetente van összesen talán tíz-tizenöt perce arra, hogy a nagy nyilvánosság előtt azzal szembesítse a miniszterelnököt, amivel ő akarja. Orbán kritikai nyilvánosságtól való elszigeteltsége régi panasz már ellenfelei körében, ezért azt gondolhatnánk, hogy az ellenzék kapva-kap azon a pár percen, ami a Parlamentben megadatik neki. Mert bár egy parlamenti vita nem rengeti meg a magyar közéletet, azért azt sem szabad elfelejteni, hogy a politikai siker 99 százalékban az apró lehetőségek kihasználásán vagy eltökölésén múlik. Ebben példát lehet venni a Fideszről, ők azután még a felsőoktatási koncepcióba is bele tudják magyarázni Dopemant és Bajnait.

A szocialisták ellenben olyan simán eltökölik az összes adódó lehetőséget, hogy az már gyanús, de tényleg. Ott kezdődik az egész, hogy az MSZP-t eleve nem nagyon mozgatja meg az Orbánnal való direkt konfrontáció, érzésem szerint idén egyedül Novák Előd többet vitázott a miniszterelnökkel, mint az egész szocialista frakció. Pedig amúgy a nézők/olvasók egyedül ezekre a vitákra kíváncsiak.

De ennél is van rosszabb: ha a szocialisták kérdeznek.

Májusban már az egész ország (lefordítjuk: az összes választó) a trafikbotrányon háborgott, mikor Szekeres Imre végre szigorúan felelősségre vonhatta a miniszterelnököt – a Vásárhelyi-tervben tapasztalható elmaradásért. Tudják, miről van szó? Igen? Akkor Önök tájékozottabbak, mint a választók 99 százaléka, és az is biztos, hogy nem Önök fogják eldönteni a választásokat.

Vagy itt van például a pápai húskombinát sorsa, ami bizonyára fontos helyi ügy, de azt senki nem magyarázza meg nekem, miért éri meg egy állítólag kormányváltásra törekvő pártnak két kérdést is elpazarolnia rá. Hétfőn már az egész sajtószoba fogta a fejét, amikor Gőgös Zoltán belefogott a "Már nincs Debreceni Páros kolbász, Kapuvári Bacon szalonna, de vajon lesz-e Pápa Sonka a polcokon Miniszterelnök Úr?" címmel beadott kérdésébe.

Pápai sonkával kormányváltás? Tényleg?

Ennél is megdöbbentőbb volt Lukács Zoltán, már a múlt héten bepróbálkozott Fónagy Jánosnál a tatabányai kormányhivatal offshore-hátterű felújítójának történetével. Hát, engem nem győzött meg arról, hogy itt a kormány lenne a bűnös, de egynek jó volt. Az ambiciózus képviselő azonban nem elégedett meg az interpellációval, mert hétfőn már Orbánnak panaszolta el a választók számára tökéletesen érthetetlen ügyet, aki teljes joggal tárta szét a kezét: "Most Ön pontosan mit is vár tőlem?"

Pontosan mit várnak a szocialisták attól, hogy miközben bírósági ítéletet lobogtatnak arról, hogy Baján választtási csalás történt, ezt a papírt elmulasztják Orbán orra alá dörgölni?

Tegyük hozzá, az MSZP-frakcióban is vannak jó debattőrök, akik Soltész Miklóssal vagy Rétvári Bencével szemben pont a kellő demagógiával és vehemenciával tudják osztani az észt, mint Gúr Nándor vagy Tóbiás József. Ha ők mennének neki Orbánnak, másnap tuti izzanának Bolgár Györgynél a telefonvonalak. De nem.

Persze van, amikor a szocialisták fontos kérdéseket is felhoznak Orbánnak: ilyen például a devizahitelesek ügye, vagy az E.On gáztározóinak felvásárlása, netán a rezsicsökkentés. Apró szépséghiba, hogy ezekben a témákban elvi síkon az összes párt egyetért: szükség van a hitelesek állami megsegítésére, a csilliárdokért fenntartott állami energiabiztonságra és az energiaárak állami kontrolljára.

Egy szocialista politikus szocialista témában egy szocialista politikust viszont nem fog sarokba szorítani – főleg, ha azt a szocialista politikust Orbán Viktornak hívják.