Ha Gyurcsány Ferenc meglátná, hogy édesanyja, Katus, levegőért kapkodva sodródik a Dunában, finoman felhúzná a nadrágszárát, leguggolna a parton, és paposan tagolva azt mondaná neki: "Katus, a hatályos vízügyi szabályozás értelmében azt javasolnám, hogy a kormány legutóbbi döntéseivel összhangban, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) tapasztalai alapján indított uniós program keretében érintsd össze a két tenyered, húzd a melledhez, majd még mindig összezárva told előre, egészen addig, amíg a karjaid ki nem egyenesedtek. Ekkor csuklóból fordítsd ki a két kézfejed, majd húzd hátra a karjaidat, végül a mellkasodnál ismét érintsd össze a tenyered, és így tovább. Mindeközben a lábaddal imitálj egy európai értelemben vett, a megyei munkaügyi központ kirendeltségén bejegyzett, az elmúlt négy naptári év során legalább 365 napig munkaviszonyban álló békát."
Mindezt egy kis kék füzetből tudom, a címe Válságkalauz.
"Hogy most aztán tényleg legyen okotok sírni", gondolhatta magában az együttérző reformkormány, amikor egymillió példányban kinyomtatta ezt a sajtpapírfüzetet. A cél hivatalosan - sajnos - nem a tömeges szopatás volt, hiszen ez nem pornókormány, pláne nem gangbangkabinet, hanem hogy közérthető formában nyújtsanak segítséget a válságtól megriadt embereknek.
Nem tudom, melyik buta jobbos kezdte először terjeszteni, hogy a Gyurcsány-kormány a világon semmmihez sem ért, kivéve a kommunikációt. Az eleven cáfolatok hosszú sorának újabb tagja ez a füzet. Pedig a cél meglepő módon világos: közérthető, praktikus tanácsokat adni a lakosságnak arról, hogy vészelhetik át a legügyesebben a nehéz időket. A sorozatnak szánt sorozat első, az állásunk elvesztéséről és a munkakereséséről szóló darabja ez a kék izé, csalogató alcíme: "Munka: esélyek, lehetőségek."
Közismert tény, hogy Magyarországon a kommereknek szinte teljes humormonopóliumuk van, a legtréfásabb kommunisták pedig a Miniszterelnöki Hivatalból kapják az apanázst. Nyilván az egyik ilyen tréfás szakember gondolta úgy, hogy a tömeges állásvesztések hajnalán, egy olyan kiadványban, ami erre a szörnyűségre próbálja felkészíteni "az embereket", úgy fogalmazzanak, hogy "(...) az elmúlt időszakban Magyarországon átlagosan másfél év keresgélés után sikerült csak új álláshoz jutni. Ezen az átmeneti - remélhetően egyre rövidülő - időszakon enyhítenek az álláskeredőknek nyújtott támogatások." Nyilván rövidülni fog, ezért kellett egymillió példányt Postákon szétosztani.
A bravúrosan kommunikáló kormány tehát szembenézett a problémákkal, és füzetet adott ki. Olyan füzetet, ami azzal próbál "segíteni", hogy egy kormányelőterjesztéseken hízlalt ügyvéd bikkfahangján eldarál olyasmiket, hogy milyen segélyek járnak az állástalanoknak, hogy mik a felmondás formai feltételi, hogy ki kaphat START kártyát és hasonlókat. Nincs ebben egyetlen normális mondat, valami odafordulás, hogy gyerekek, itt minden jól el van cseszve, de ha már, akkor adnánk pár tippet az életbenmaradáshoz. Semmi kicsit is átélhető, sőt semmi érthető vagy a szó európai értelmében vett "hasznos" információ. Az "álláskeresés ajánlott módszereinél" például szegény postajáró proli megtudja, hogy jó módszer a "bejelentkezés munkaerő-közvetítőknél, munkaerő-kölcsönzőknél". De természetesen egyetlen ilyen cég címe, neve sem szerepel, így aki olyan hülye, hogy a kormány füzetei alapján próbál élni, itt már fel is kötheti magát. Nem rossz módszer, kicsit drasztikus, de kétségtelenül polgári öngondoskodásra nevel.
A füzetben ezen kívül felsorolásokat találunk arról, hogy a kormány milyen príma intézkedéseket tett a munkanélküliség visszaszorítására, közvetlenül a gazdaság totális tönkretétele után. A derűs lista elolvasása után csak azt nem érti az ember, kinek is szól ez a bizarr füzet, hiszen egy ilyen pompás országban nyilvánvalóan nem maradt egyetlen munkanélküli sem.
Bikkfanyelvünket lógatva várjuk a következő életvezetési segédanyag megjelenését.
