Azt ugye Magyari Péter kiváló hétfői cikke óta tudjuk, hogy ők bizony ölég buták. A helyzet súlyossága azonban ritkán kerül a felszínre, mivel ritka az olyan eset, amikor bármelyik magyar politikus, szájkosár és kommunikációs tanácsadók felügyelete nélkül kiöntheti a lelkét hazája polgárai elé.
Vadai Ágnes, a honvédelmi minisztérium államtitkára, aki - ahogy honlapja izgalmasan elárulja - vízöntő jegyű révén imádja a vizet, szerencsére meri magát szabadjára engedni. Blogja talán valamivel kevésbé népszerű, mint Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úré, ám a viszonylagos ismeretlenséget kihasználva itt olyan kulisszatitkokkal is megismerkedhet az érdeklődő olvasó, amelyeket az igazán nagyok nem kötnek mindannyiunk orrára.
Vadai krónikája a miniszterelnök-váltás izgalmas napjairól lebilincselő olvasmány. Elsősorban azért, mert fogalmazásként talán egy középiskolában sem állná meg a helyét, másrészt pedig mert olyan közhelyparádét vonultat fel, amilyennel még a magyar közbeszéden edződő olvasók is ritkán találkoznak.
A szöveg többszöri végigolvasása után is csak halvány fogalmunk van arról, hogy miről szólhat. Egy ideig azt gondoltuk, hogy Vadai nyilván profi katonai szakemberként rejtjelezve ír, de ezt a lehetőséget elvetettük. Inkább csak sokáig ismételgettük a mantrát: "A Magyar Szocialista Párt megmutatta, hogy nem szakadt ki a nagy közösségből". Mindenesetre előre is részvétünk a jövő történészeinek, akiknek majd ilyen forrásokból kell összegereblyézniük a magyar múltat.