Mint mondjuk Hillary Clintonnak.
És ez most már kézzel fogható.
Felgyorsult, infosztrádán robogó világunk digitális szuperfényképezőinek korában teljes természetes, hogy ha egy politikus asztalán, kezében, kinyitott jegyzettömbjében felbukkan egy fotózható papírlap, akkor azt fotózzák is. Politikusnak olyan a papír, mondhatni, mint celebnek a villantás: könnyen bekerül vele a hírekbe. Igaz, Kövér László, az Országgyűlés elnöke nem örült szívből, amikor tavaly szeptemberben az Index és az Origó fotósa belepillantottak Orbán Viktor miniszterelnök expozéjának jegyzeteibe. Ki is tiltották a két szerkesztőség fotóriportereit egy időre az ország Tisztelt Házából ezért a képért.
Jól látható, hogy Orbán Viktor jelentős mennyiségű mondanivalója volt, ráadásul egy szabad gondolkodású és gyors észjárású ember, aki nem hagyja magát a beszédírói által gúzsba kötni: kidobta a szociális bolthálózatról és az otthonvédelmi tervről szóló részeket, bátor szerkesztői szemmel nyúlt a stabilitási törvényről szóló passzushoz, és kipofozta a maximált rezsiről elnagyott gondolatokat is.
Gondterhelt arccal, fejét megtámasztva szorgosan jegyzetelni tűnt Hillary Clinton amerikai külügyminiszter is az ENSZ közgyűlésén. Az ember azt gondolhatta, hogy talán most oldja meg az iráni atomválságot, az afganisztáni helyzetet a kínai-japán szigetvitát.
A nemzetközi hírügynökségek fotósai a magyar esetből nem tanulva – nem merünk arra gondolni, hogy nem is hallottak róla –, lefotózták Clinton jegyzeteit, és a Reuters nyilvánosságra is hozta azokat.
Jól látható, hogy eleve jóval nagyobb sorközzel gépelték a szövegét, bizonyára tehát sokkal kevesebbet akart mondani, mint a mi miniszterelnökünk, ráadásul egyetlen érdemi megjegyzést sem fűzött a leírtakhoz, gépiesen elfogadta azt, amit leírtak neki – még azt is, hogy meg kell köszönnie a meghívást. Ami azonban igazán szomorú: az irkafirkái sem árulkodnak sem túl sok kreativitásról, sem túl színes egyéniségről, de még túlfűtött szexualitásról sem.
