Meglepő publicisztikát közölt a Magyar Hírlap, amelyet rendszeresen forgatnak szerkesztőségi kriptográfusaink, mert kormánykritika ugyan nincs benne, de ha szükséges, megágyaz a közelgő döntéseknek.

Bayer Zsolt keddi eszmefuttatása külső szemlélő számára a kormányzat simogatása: a publicista megvédi a Művészeti Akadémiát, Fekete Györgyöt, Vidnyányszky kinevezését, a diáktüntetőkről pedig megállapítja: „A diákság nem akar semmit, csak balhét.”

A gyanútlan olvasó még átfutja a Cohn Bendit-ezést: hogy ez az egész tüntetgetés csak olyan, mint 1968-ban, Párizsban, aminek az lett az eredménye, hogy az akkori elnököt, de Gaulle-t támogató polgárság óriás szimpátiatüntetést rendezett, amit választás, és a jobboldali elnök újabb választási sikere követett. A diáktüntetők pedig mehettek haza tanulni. Cikknek ezzel vége, olvashatjuk Szalai Annamária nyilatkozatát.

Kódfejtőink számára Bayer utolsó sorai azonban két súlyos üzenetet is hordoznak.

1. A publicista már szervezi a harmadik Békemenetét a kormány védelmében.

2. A jobboldal Orbán Viktor lemondására számít. A 68-as francia sztori egészben ugyanis úgy szól, hogy a diákok hosszasan tüntettek a konzervatív, állami médiát kézből etető, egyházakat helyzetbe hozó de Gaulle-kormány ellen. A magyar jobboldalon pedofil sátánná tett Cohn Bendit a végén már nem is vett részt az egészben, csoportja ugyanis marginalizálódott. A kormány elfogadta a tüntetők néhány követelését, majd egy óriás támogatótüntetés után választásokat rendezett, amit meg is nyert. De Gaulle keményvonalas nézetei miatt azonban vállalhatatlan lett választói számára is, és kevesebb mint egy évvel később lemondott.