Kaptunk egy igen szórakoztató levelet, aminek ráadásul jelentős része minden bizonnyal igaz. Mielőtt azonban rátérnénk, szeretnénk három igazi csemegét megosztani nyári, szerencsésen politikamentes álmukból mostanában ébredező olvasóinkkal.
Először is egy fantasztikus stílusban megírt, két éves cikkre hívnánk fel a figyelmet, amely beszámol az ellenzék-kormány-celebek tenisztornáról, sok-sok szuperjófej megszólalóval. Másodszor is egy fotósorozatot ajánlunk ugyanennek a rendezvénynek az idei felvonásáról. Aki rá van izgulva a trottyos, melegítős, ötvenes férfiakra, ki ne hagyja! Harmadszor pedig azt az érdekes adatot szeretnénk megosztani, hogy 2005-ben Sólyom László a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter előterjesztésére a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (polgári tagozat) kitüntetést adományozott érdemes és eredményes munkássága elismeréseként Balázs György mesteredzőnek, a Tabáni Tenisz Center igazgatójának.
És akkor jöjjön a levél, telis-tele szaftos részletekkel.
Vörös szőnyeges tenisz
A Miniszterelnöki Hivatal teniszpályája a tabáni lanka alján, a budai belvárosban szolgálja hűen a fiúkat. Ezt persze nem hirdetik lépten-nyomon, az ajtóra is csak annyi van kiírva: zártkörű klub. Nehogy már egy földi halandó betegye arra a pályára a lábát, ahol kiöregedett teniszcsillagaink tanítják a pocakjukat cipelő 50-60-as képviselő urakat és vállalatvezéreket, akik a legalább 100.000 forintos ütőiket fordítva fogják meg. A csúcsidő a szombat délelőtt, így biztos nem kell belefolyni otthon a családi életbe, nőt ugyanis elvétve látunk. Az ordenáré bazdmegolás és a hangos üvöltözés viszont reggeltől estig megy, mint a madárcsicsergés.
A hajdani Spartacus Egyesülettől valahogy megszerzett teniszpályán elért „fejlesztések” mindenképpen említésre méltóak. Az elmúlt néhány év előrelépései felsorolásban:
• A telep hátsó végénél szükségük volt egy 2-3 méteres sávra, hogy legyen hová lepakolni a használaton kívüli bírói székeket, ezért ott megszűnt a játszótér, és egyszer csak rövidebb lett a Tabán.
• A világítás bravúros, tényleg jól lehet látni minden egyes teniszlabdát, kár, hogy ehhez néhány száz embert világítanak vele pofán a saját otthonaikban. Az este tízig történő villanyleó is néha elcsúszik egy-két órával, de most hajnali ötig felejtették bekapcsolva a nagyteljesítményű sportpályákra készült lámpákat – végül is, ezt is mi fizetjük –, biztos jó éjszakája volt mindenkinek a szomszédban.
• Más helyeken 4-5 ember bonyolítja a téli felfújható lufik bontását, itt harminc embert vezényelt ki valamelyik főfejes, akiknek az volt a feladata, hogy élőláncban kitapossák a levegőt a lufikból. Aztán minden egyes pálya beüzemelésére jutott legalább egy ember. Ne véletlen, hogy néhány nap szünet volt csak a téli és a nyári szezon között, szemben a máshol megszokott egy héttel.
• Állítólag a klub bejáratánál lévő, télen is folyamatosan csobogó szabadtéri szökőkút a földhivatali papírok szerint közkút, amivel a fiúk annyira nem értenek egyet, hogy amikor a környékbeliek szemétszedésre vállalkoztak 40 fokban – az akkor még teljesen kút nélküli – Tabánban, külön kérésre sem voltak hajlandóak vizet adni.
• A parkoló érdekesen „fejlődött”: a naaaaagy budapesti csatornázási projekttel egy időben történt, hogy a csatornázáshoz készült lyuk befedése után a pálya mellett futó bicikli út mintegy két-három hónapig állt úgy, hogy senkinek nem fért bele az idejébe a korábban felszedett viacolort visszadobni. No, éppen ekkor a teniszpálya parkolója – talán két nap alatt – lett díszburkolattal ellátva. Mindenki legnagyobb örömére éjjel-nappal vésték a követ, hogy a fiúk fehér teniszzoknija ne legyen már poros. A csúcs mégis a sorompó. Tavasszal történt, hogy egyszer csak felszereltek egy fél sorompót, aztán néhány hét múlva – hopp – felszerelték a másik felét is. Biztos azt gondolták, így senkinek nem fog feltűnni. A parkoló évtizedeken át közterület volt, mostantól csak a fiúk állhatnak meg itt a szolgálati Audival, meg a biztos kemény munkával megszerzett Jaguárral, old timerrel és cross overekkel. Ez nagyon csípte a helyiek szemét, hiszen így is állandó probléma a parkolás, miután a belvárosba tartók előszeretettel teszik le itt a kocsijukat. Be is ment valamelyik megkérdezni, hogy ugyan már, hogy van ez, mire azt a választ kapta az önkormányzattól, hogy 60 évre bérbe vette a zártkörű klub. A parkolóban a szombati csúcs idején egyébként még így sem férnek el: gondoljunk csak bele 9 pályán fejenként 4-en, mindenki saját autóval, az 36 autó, a büfé közönségét és másokat nem is számoltuk. Ezért a kisajátítás után mit csinálnak? Aki nem fér be, az szabálytalanul megáll a járdán, a kerékpárúton vagy a szemközti közparkolókban foglalják tömegesen a helyet. A fejlesztésbe azért az még belefért, hogy a parkoló közepére gyorsan bevezessék a közvilágítást, felállítsanak egy díszes villanyoszlopot, hogy az autók teljes biztonságban tündököljenek. A projekt persze fedőnéven valósult meg, mert közben kicserélték az égőket a parkolóból induló Kőműves-lépcsőn.
• A salakot a legelitebb teniszpályákon is kábé akkor pótolják, amikor látszik, hogy lemosódott a pályáról, leginkább mondjuk havonta-kéthavonta egyszer. No, itt nem. A puha „vörös szőnyeg” dukál, ezért szinte kétnaponta szórják újra a pályát. Aztán, amikor jön a nyári zápor, az egész vízesésben zúdul a Krisztina körútra, a pályának elvezetése ugyanis nincs. Legalább ezt megspórolták nekünk, gondolhatnánk, de a fiúk leleményesek. Egyik nap, amikor tényleg az egész környék salakban úszott, este megjelent a főkefe mosóautója. Feltűnő volt, mert ilyen ezen a nyáron alig járt erre. Mondtuk is „de jó, takarítanak”, aztán 5 perc múlva megint megjelent, újabb 5 perc múlva megint ott volt. Magunkba szálltunk, szó sincs itt „köztakarításról”, a zártkörű klubnál valaki odaszólt, hogy pucolják már el a salakot közpénzen, mielőtt a sok hülye környékbeli elkezdene balhézni. Az autó ugyanis szigorúan csak a pálya melletti szakaszt mosta le, de azt háromszor. Télen sem jobb a helyzet, legutóbb saját szemünkkel láttuk, hogyan vezetik le a Tabánba a salakos vizet, amikor egy pályafenntartó munkás éppen árkot ásott a kerítés alatt, hogy a víz szabadon távozhasson a parkba. A vízhasználat is abszurd. A pályákat valóban locsolni szokták, de csak akkor, amikor nagy a szárazság, hogy ne szálljon a salak. Itt nem egyszer láttuk, hogy a közelgő zivatar előtt egy órával indították el a locsolókat, utána pedig nem győzik jól beszórni salakkal a hatalmas tócsákat.
Az i-re a pont
A minap a Miniszterelnöki SE – mert mi ilyet is fizetünk – még háziversenyt is csinált magának, molinóval meg minden. Leesett az állunk, amikor megjelent egy szőke bombázó aerobik tancsinéni, biztos közpénzen, és elkezdte a guruló öregeket bemelegíteni head settel, mikrofonba üvöltve reggel nyolckor hétvégén, mint az össznépi fitnesz rendezvényeken. A fiúk lelkesen csorgatták a nyálukat az első néhány mozdulatig, majd a nem az eszéért szeretett hölgy, megkérdezte, mit akartok még belemelegíteni…A Tabánban sétálók közben összecsődültek, és remekül szórakoztak a fiúkon. A hangtechnikát később is helyben hagyták, így a fiúk jó néhány órán át kelta népzenére teniszeztek, amíg valamelyik be nem szólt, mert elég nehéz üvöltő zene közben a meccsre koncentrálni.
No, ennyit a fiúkról és pénzünkről.
