Tudjuk jól, hogy elkapta a hév Petőfit március 15-én, még másnap is túl hosszú verset írt a történtekről, így le kellett rövidíteni azt a mostani állami ünnepségen. Egy hölgy kezdett bele hirtelen a 15-dik március, 1848-ba a Nemzeti Múzeumnál, de – ahogy azt a figyelőnet észrevette – annyira spórolt az idővel, hogy még a vers címét és a szerzőt sem mondta. Aztán váratlanul kimaradt öt teljes bekezdés, 0:24-nél döccen meg a versmondó. (Az első versszakot elmondta, de az nincs rajta a felvételen.)
A kimaradt részeket most pótolnánk, mert az interneten aztán minden elfér.
Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.
Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.
Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!
Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.
És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!
A végén lemaradt az utolsó versszak is, ezt nem tudjuk hova tenni, nincs benne szó sajtószabadságról, meg töketlen országgyűlésről, mindössze napóleonozik egyet benne Petőfi. Azért ezt is ide másoljuk.
Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!
Pest, 1848. március 16. - 2011. március 15.
Frissítés: a minisztérium megmagyarázza, miért húzták meg Petőfi versét.
"Vers, dal, és prózai részletekből, tehát nem minden esetben a teljes művek előadásából állt a Nemzeti Múzeumnál tartott március 15-ei ünnepi műsor, mint minden művészi koncepció alapján szerkesztett műsor általában.
Az ünnepi műsornak is számos – többek között művészeti, dramaturgiai és időbeni – szempontnak kell megfelelnie. E szempontoknak megfelelően, bizonyos műsorszámok nem teljes terjedelemben hangzottak el (például az idézett Petőfi-vers, és a Katona dal montázs) vagy nem egy előadói blokkon belül (például Nemzeti Dal), és mint ismert, még a Himnuszt sem szoktuk teljes terjedelemben énekelni.
Idén több tízezer ember a kordonokkal, gyűlöletkeltéssel teli megosztott ünnepek után végre valódi, közös, nemzeti ünnepként ünnepelhette március 15-ét. Értetlenül és megdöbbenve állunk minden olyan próbálkozás előtt, amely ezt az ünnepet utólag el kívánja venni az emberektől." Kiadó: Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
