Most, hogy csak napokra van Gyurcsány Ferenc távozása, ideje számot vetni. (Tisztában vagyunk azzal, hogy sokan inkább "eltakarodásról" beszélnének, ám mi nem szeretnénk rosszízlésű ünneprontók lenni.) Szerencsénkre a mai, legutolsó Gyurcsány-vezette kormányülés apropóján Daróczi Dávid kormányszóvivő szó szerint számot vetett. Így a statisztikai tudományok rajongói megtudhatták, hogy:
- ez volt a Gyurcsány-kormány 219. ülése.
- az elmúlt 6 évben 199 hagyományos kormányülést tartott a kabinet.
- a külföldi államokkal folytatott együttes kormányülésekkel és a soron kívüli kormányülésekkel együtt jön ki a 219-es szám.
- a kabinet a 2006-os megalakulása óta összesen 1084 kormányrendeletet...
- ... és 914 kormányhatározatot fogadott el a most szerdai döntések előtt.
- a kormány 404 törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek...
- amiből 338-at már kihirdettek...
- 2 az államfő aláírására vár...
- 44-nek pedig jelenleg is zajlik a tárgyalása.
Micsoda tempó! Mondjuk lehetett volna legalább így búcsúzóul vicceskedni, hogy "ennyi és ennyi elkúrás", meg "ennyiszer hazudtunk" meg "ennyiszer rezegtette a fejét Gyurcsány Ferenc", de ne legyünk telhetetlenek. Inkább foglalkozzunk azzal, hogy a matematikánál a lírát sokkal jobban szerető miniszterelnök is búcsuzkodni kezdett népszerű blogjában. Legújabb bejegyzésében Jó Királyként mond köszönetet munkatársainak, ismerőseinek és mindenféle üzletfeleinek. Izmos vigyázóinak például így:
Sokat köszönhetek azoknak, akik testőrként vigyáztak ránk. Nehéz volt ezt megszokni, időnként próbáltunk kitörni a szigorú felügyelet alól, legtöbbször nem sok sikerrel. Nem volt könnyű rám vigyázni a 20-30 km-es hegyi futásokkal, a lovaglással, vagy akár a borulási határon kísérletező vitorlázással. Ha konditeremben voltam, ott voltak mellettem, ha moziba mentem, pár sorral hátrébb ők is ott ültek, legtöbb esetben láthatatlanul. Kiválóan végezték a dolgukat, hálás vagyok nekik!
Nem csak az erőnek jut viszont most a jóból, hanem az érzelmeknek is. Vajon ki adhatta a Márai kötetet? A könnycseppek meg az ölelés nyilván Gréczy Zsolttól érkezett, de egy Wass Albert könyvet miért nem ajándékozott senki?
Legközelebbi munkatársaimnak, nemcsak a minisztereknek, hanem nekik, a háttérben dolgozóknak is, aprócska ajándékot adtam és kaptam én is tőlük apró figyelmességeket: kitől egy Márai könyvet, mástól egy tollat, vagy éppen egy pár könnycseppet és ölelést.
Ilyen emelkedett szavak után nehéz tovább fokozni a katarzist, úgyhogy meg sem próbálkozunk vele. Mint eddig is oly' sokszor, most is inkább átadjuk a szót a miniszterelnöki blog egyik kommentelőjének, aki bizony Képviselő Funky szemébe is könnyeket tudott csalni.
Kedves Ferikém!
Köszönöm,hogy a miniszterelnökünk voltál,és tetted a dolgodat jól és fáradhatatlanul.Nagyon fogsz hiányozni,már annyira hozzánk nőttél.Hiányozni fog a huncut mosolyod,nyugodtságod /a belső viharok ellenére / a gesztikulációk,amit lehetetlen utánozni,ez a Tiéd!!Sorolhatnám hajnalig,hogy mi minden fog hiányozni.
Hosszú idő volt ez Neked és a családodnak is,én nagyon megértem a döntésedet.Szükségük van Rád nagyon,főleg a két kisebb gyermekednek.Nem lehetett könnyű egyik családtagodnak sem az állandó feszültség,mert valljuk be őszintén,volt belőle elég.
Elsőként jól pihend ki magad,FONTOS!!!!
A további munkádhoz nagyon sok sikert kívánok.
Kellemes húsvétot,finom sonkát és főtt tojást.
Üdvözlettel : Vali
