A kormánytöbbség az LMP-frakció megszűnése miatt az ülésrend átalakítására készül, és a házelnök kezdeményezésére a frakciók már meg is kezdték az egyeztetést erről, és a megüresedő bizottsági helyekről. Mivel ebben a kérdésben is a többség akarata érvényesül, a jobboldal pedig az ülésrend kialakításakor már 1998-ban és 2010-ben sem bánt kesztyűs kézzel az ellenzékkel, a Képviselő Funky szerkesztősége örömmel ad tippeket az egymást rühellő ellenzéki formációik és politikusok egymás mellé kényszerítésére.

De előbb a munka, aztán a szórakozás: nézzük a tényeket. A jelenlegi ülésrendről a frakciók 2010 májusában, az alakuló ülés előtt állapodtak meg. Az LMP a Fidesz és az MSZP közé szeretett volna kerülni, míg a Jobbik logikus helye jobbszélen lett volna.

A pártok politikai karakterét tükröző ülésrend kialakítását azonban felülírta egy nagyságrendekkel fontosabb cél: a szocialisták megszívatása azzal, hogy kebelbarátaik, a Jobbik képviselői mellé ültetik őket. A kormánypártok ragaszkodtak a jobboldali patkófélhoz: az idegen testnek amúgy is csak erős fenntartásokkal tekinthető KDNP beékelődött a Fidesz-tömbbe, a Fidesz rendezői bal oldalára  került az LMP, majd a Jobbik és az MSZP következett. Ennek a szép rendnek vet véget most az LMP szakadása.

A legkevesebb változással az járna, ha Schifferéket és Jávorékat egy blokkban felültetnék a patkó külső peremére, a Jobbik fölé. Hogy elférjenek, néhány Jobbikos képviselőnek át kellene ülni a folyosó túloldalára, közvetlenül a Fidesz mellé.

Persze az is lehet, hogy a jobboldal 1998 (amikor egymás mellé került az SZDSZ és a MIÉP) és 2010 után ismét politikai csipkelődésre használja az ülésrend átalakítását. Ehhez szeretnénk néhány lehetőséget a Fidesz-KDNP pártszövetség figyelmébe ajánlani, már ha lemondanak arról, hogy az összes független képviselő egy blokkba kerüljön.

Az egyik, hogy a Párbeszéd Magyarországért (PM) LMP-ből kivált nyolc képviselőjét beültetik a Jobbik és az MSZP, vagy a Jobbik és a Demokratikus Koalíció  független képviselői közé, hogy 'nomen est omen' alapon a két pártot megpróbálják dialógusra késztetni. A Jobbik és a Fidesz között ott maradhatna az LMP megmaradt hét képviselője puffernek. Az is csábító opciónak tűnik, hogy az amúgy is balra kacsingató PM-es képviselők a hídverés érdekében a szocialisták és Gyurcsányék közé kerüljenek.

Felmerül még a DK-MSZP-PM-LMP-Jobbik-Fidesz(KDNP), valamint a DK-MSZP-PM-LMP-Fidesz(KDNP)-Jobbik sorrend is, a Jobbik ezekben az esetekben a Fidesz bal- illetve jobboldalára kerülne. A leglogikusabb az lenne, ha a kereszténydemokratákat a Fidesztől jobbra, Fidesz és a Jobbik közé ültetnék: ez a DK-MSZP-PM-LMP-Fidesz-KDNP-Jobbik felállás azonban olyan, a két koalíciós párt viszonyával és karakterével kapcsolatos, nehezen megválaszolható kérdéseket vetne fel, amelyek 2013 tavaszán nem igazán tűnnek időszerűnek.

A blokkokon belül a konkrét képviselői helyekről általában maguk a frakciók, a függetlenek pedig együtt rendelkeznek. Ezért, bár igény a kormányoldalon feltehetőleg lenne rá, nem valószínű, hogy sikerül egymás mellé szuszakolni Vona Gábort vagy Novák Elődöt és Gyurcsány Ferencet. Hatalmas kajánkodási lehetőségek sejlenek fel egy Schiffer-Mesterházy-Szili Katalin együttállásban is, és akkor a Steiner Pál-Gyöngyösi Márton kettősben rejlő szinergikus potenciálról nem is beszéltünk.